Borkészítés
A házi bor készítésének nagyon fontos szakasza a palackok bedugózása és az érlelés (a nedű érlelése). A bor bukéja és íze nemcsak a lefolytatott erjedéstől függ, hanem nagyban befolyásolja a dugók minősége és az a mód is, ahogyan a palackokat lezárjuk.
Kétféle dugót különböztetünk meg: természetes (tömör, agglomerált, réteges) és szintetikus dugókat. Különböző alakokban (hengeres, kúpos) és formákban (pl. gomba alakú és díszdugók) kaphatók. A szintetikus dugók azonnal használatra készek, míg a természetes dugókat a bedugózás előtt megfelelően elő kell készíteni.
Gyors fogyasztásra szánt borok dugózásához szolgálnak, nem alkalmasak hosszú érlelésre. Az ilyen típusú dugók palacknyakkal érintkező felülete túl kicsi ahhoz, hogy hosszan tartó védelmet biztosítson a bornak. Dugózó használata nem szükséges – a dugó kézzel benyomható.
Házi körülmények között elegendő ezeket a dugókat kb. 5 percre forró vízbe mártani, vagy fedő alatt a forró gőz fölé helyezni. Így sterilizáltak és rugalmasabbak lesznek, ami megkönnyíti a palackok bedugózását. Ne feledje, hogy a dugókat nem szabad túl sokáig áztatni, mert megsérülhetnek.
Nem igényelnek különleges előkészítést; fertőtleníthetők leforrázással vagy kálium-metabiszulfit oldattal való átöblítéssel. Elsősorban fiatal borokhoz alkalmasak. Ezen dugók kétévenkénti cseréje javasolt.
1. Palackok előkészítése
A különféle fertőzések elkerülése érdekében a dugózás megkezdése előtt a palackokat alaposan meg kell mosni palackmosó kefével és mosogatószerrel, majd jól ki kell öblíteni. Ha 100%-ig biztosra akarunk menni a tisztaságot illetően, sterilizálhatjuk is őket 80⁰C-os vízben kb. 10 percig történő főzéssel, vagy kálium-metabiszulfit oldattal való átöblítéssel.
2. Palackok megtöltése
A palackok megtöltésekor különösen ügyelni kell arra, hogy a bor a lehető legkevésbé levegőződjön. Ebben segít a lefejtőcső és a tölcsér. Ügyeljünk arra is, hogy kb. 4–5 cm üres teret hagyjunk a palack nyakának pereme alatt.
3. Dugózás
A kúpos dugókat a palack nyakára helyezzük, majd kézzel vagy dugózóval (a rendelkezésre álló modellek egyikével) benyomjuk.
A hengeres dugókat megfelelő előkészítést követően helyezzük a palackokba, és elengedhetetlen a dugózó használata. Ha legfeljebb 30 palackot kell bedugózni, elegendő a legegyszerűbb, hüvely formájú kézi dugózó használata. Nagyobb mennyiségnél a 2–3 karos dugózók a leghasznosabbak, mivel kisebb erőkifejtést igényelnek, és egyben növelik a dugózás gyorsaságát.
Bedugózás után a palackokat egy napig függőleges helyzetben kell hagyni. Ez lehetővé teszi, hogy a dugó hozzásimuljon a palacknyak belső falához. Ezt követően a palackokat vízszintesen kell elhelyezni, ami megakadályozza a dugó kiszáradását (a bor nedvesen tartja a dugót), és biztosítja a megfelelő gázcserét a palack belseje és a környezet között. Két-három nap múlva ellenőrizni kell, nem szivárognak-e a dugók. Ha szivárgás jelentkezik, a dugót újra kell cserélni.
Táblázat a dugózó kiválasztásához a tipikus borospalackokhoz használt dugókhoz (* azt jelzi, hogy az adott dugózó az adott dugótípushoz ajánlott):
4. Díszítés
A palackok dugózásának lezárása a hőre zsugorodó kapszulák felhelyezése. A kapszulák palacknyakon való zsugorítására több módszer is létezik. Használhatunk erre a célra készült speciális eszközt (professzionális zsugorítót), vagy valamelyik házi módszert:
- a palack nyakát a felhelyezett kapszulával együtt merítsük forró vízbe (figyelem – a forrásban lévő víz károsíthatja a kapszulát!);
- a palack nyakát a felhelyezett kapszulával együtt helyezzük például egy vízforralóból kiáramló gőz fölé;
- az álló palackon lévő kapszulát hajszárítóval minden oldalról melegítsük – addig, amíg a kapszula rá nem simul a palack nyakára.
A színes kapszula használata javítja a palack megjelenését és védi a dugót, így a bor tovább érlelhető. Érdemes öntapadó címkéket is használni a palackokon, amelyeken feltüntethető a bor fajtája, évjárata és más hasznos információk.
A BOR TÁROLÁSA / ÉRLELÉSE
A szorosan bedugózott és információs címkével ellátott borospalackokat száraz, fénytől védett helyiségben, 10-15°C-on kell tárolni.
A legjobb, ha a palackok erre a célra készült állványokon érlelődnek.
Minden bortípusnak megvannak a saját ideális feltételei. A vörösborok 15–18°C-on, a fehérek 10–15°C-on, a rozék 9–10°C-on érlelődnek a legjobban. A legalacsonyabb hőmérsékletet a pezsgők igénylik: 6–9°C. A borospincében az optimális páratartalom 65–80%. A túl alacsony páratartalom a palackok dugóinak összehúzódását és levegő bejutását okozza, ami a bor ízének megváltozásához, sőt romlásához vezethet. A túl magas páratartalom viszont például penészedést okozhat.
A tárolás során további átalakulások mennek végbe, amelyek a bor érésének folyamatát alkotják.
